Prológus

Az álmaid valóra válnak!-mondják. Persze ennek fele sem igaz. Mikor kicsi voltam repülni akartam, varázsolni és találkozni a jó tündérrel. Sikerült? Nem. Álmaink nagy része nem válik valóra magától. Tenni is kell érte! Na de milyen áron?

Az én életem se egy álom, sőt 1 éve még maga a pokol volt. Hogyan? Miért? Nos, talán kezdjük a legelején.

Elizabeth Ross vagyok. 18 éves. Az anyukám nagyon sikeres nő volt, viszont 1 éve autóbalesetet szenvedett. Nem élte túl. Összeomlottam. Még felnőtt se lettem de már itt hagyott. Talán minden gyerek rémálma az hogy elveszítse az anyukáját. Magamba roskadtam. A apa, barátaim, és a bátyám próbáltak segíteni, de ez nem olyan egyszerű. Mikor már azt hittem sose leszek boldog, rám talált a szerelem. Lassan 10 hónapja vagyok együtt Joshal. Ő segített túltenni magam rajta. Vele különlegesnek érzem magam. A bátyám és a barátaim nem annyira díjazzák a kapcsolatunkat mert szerintük csak kihasznál, de ők nem ismerik úgy mint én.
 Na de térjünk vissza egy kicsit a családomhoz. Apa a munkája miatt sosincs otthon ami egy kicsit megnehezíti az életem,de már megszoktam. Bár, ha valakinek olyan bátyja van mint nekem akkor nem panaszkodhat. Brad egyben partyarc, bunkó testvér, és féltő apa. Mindig számíthatok rá és szerintem ez a legfontosabb. Azét néha lehetne kevésbé felelősség tudatos és felfoghatná hogy már felnőtt vagyok de ez a legkevesebb baj.
Hát ez az én életem ami mondhatni olykor boldog, olykor nem. Egyik nap a felhők fölött 3 méterrel járok másnap pedig már a pengét tartom a kezembe. 
A boldogsághoz hosszú út vezet. És bár az álmaink szebbek mint a valóság, az életet élni kell nem pedig álmodni!