.jpg)
-Segíts!-hallottam meg a hangját. Josh.
-Hol vagy? Mi van?-kérdeztem aggódóan.
-Egy oltári buliba.Hehe.-ahogy ezt elmondta kinyomott. Tök részeg volt és egy olyan helyen volt ahol üvölt a zene.
Mégis mennyit aludhattam? Ránéztem telefonom kijelzőjére melyen nagy betűvel világított az idő. 22:30 Nem is csodálom, hisz egész éjszaka nem aludtam szinte semmit. De hol van Josh? Nem szokott ennyire részeg lenni. Nem iszik sokat. Elkezdtem a telefonomba keresni Rob nevét, mert a pasik általában a haverjaikkal mennek bulizni. Kicseng. Nem sokkal később felvette.
-Igen? -szólt bele.
-Szia. Eliza vagyok. Hol vagytok?-kérdeztem hadarva.
-Én itthon, de mi az? Baj van?-kérdezte. Akkor egyedül lenne Josh? Nem szokott egyedül lenni.
-Nem tudod hol van Josh?-kérdeztem aggodalmasan és egybe idegesen.
-Nem, de baj van?-kérdezte már ő is kissé idegesen.
-Nem tudom felhívott és tök részeg volt. Azt hittem veled van. -mondtam reményt vesztve.
-Van egy tippem hogy hol lehet, siess készülj el 10 perc és ott vagyok érted.-mondta majd letette. Ha már a haverja is ennyire aggódik érte nagy baj lehet.
Lefele futottam a lépcsőn és a legkevésbé azt akartam hogy a kanapén ülő Adam megkérdezze hogy mégis hova készülök háromnegyed 11-kor. De persze ez elkerülhetetlen.
-Hova-hova? -kérdezte, mikor meglátta hogy kapkodva veszem fel a fekete torna csukám.
-Nem tudom. -válaszoltam egyszerűen, hisz tényleg nem tudtam.
-Mi az hogy nem tudod? Holnap iskola.-már épp gondolkoztam hogy mit válaszoljak mikor dudáltak.
-Jó ezt majd holnap megbeszéljük mert sietek. -ráztam le és felkapva a táskám léptem ki a küszöbön.
-Rám vagy bízva, szóval...-folytatta volna a szokásos dolgokat, de könyörgöm nekem erre most nem volt időm.
-Kérlek ne szólj Bradnek, én esküszöm holnap mindent elmondok részletesen, de most vészhelyzet van és sietek. -zártam be magam mögött az ajtót, válaszát meg se várva.
Beszálltam az autóba ő pedig már indította is és indultunk. Hova? Fogalmam sincs, de épp ideje megtudni.
-Hova is megyünk?-kérdeztem.
-Mikor valami baja van akkor elmegy egy olyan helyre, ahol mindenki holt részeg és füvezik.-mondta és szemét le se vette az útról. Ahhoz képest hogy milyen természetesen mondta, elég ideges volt hogy egyből autóba ült. Nem akartam többet tudni a helyről és jobbnak láttam ha nem is kérdezek többet mert ettől csak még idegesebb lettem.
Kb. 10 perc múlva elértünk egy koszos, eldugott házhoz, melyből kihallatszott a hangos zene és a kocsi letekert ablakán bepárolgó cigi és alkohol szag erősen érezhető volt.
-Maradj itt! -mondta Rob.
-Nem, én is be akarok menni.-erősködtem.
-Nem akarsz. Jobb ha itt maradsz, megyek és kihozom. -mondta és már el is ment.
Beletellett egy kis időbe mire megpillantottam Josht, Rob vállára támaszkodva kitántorogni. Soha nem láttam még így és rossz volt. A legrosszabb az volt hogy akármennyire is ideges voltam és okoltam Jessicát, be kellett látnom hogy ő csak kiszínezte a sztorit és én is tehettem erről. Ha akkor nem vesztem el a fejem és, Adam...nem is akarok emlékezni.
Kiszálltam az autóból és segítettem Robnak Josht betenni a hátsó ülésre, majd beültem mellé. Áradt belőle a pia, a dohány és a fű szag.
Már egy ideje utaztunk mikor Josh rám nézett, nevetett és megszólalt.
-Vicces és vak vagy. -nevetett. Ráhagytam, gondolván majd abbahagyja, de nem így lett. Folytatta.- Észre se veszed hogy minden este mással vagyok. -nevetett.- Vannak még naív emberek.- ütött bele gyengén, nevetve Rob vállába, mire ő vezetés közbe csak morgott egyet.
Ezt én betudtam a drog és az alkohol hatásának. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Egész úton ezt ismételte.
Nem sokára megérkeztünk Josh házához, be vonszoltuk a kanapéra és egymásra néztünk.
-Hazaviszlek.-ajánlotta fel Rob.
-Nem, maradok. Nem akarom itt hagyni.
-Majd én maradok vele. -erősködött.
-Én meg itt nem hagyom. -mondtam elég biztosan ahhoz hogy ne próbáljon hazaküldeni. Csak fújtatott egyet és mosolyogva bólintott.
-Soha nem adod fel. -préselte ki a fogai közt.
-Na mi van? Te miért vagy itt még mindig? Én megcsallak, nem foglalkozok veled és már nem is szeretlek annyira.-nevetett Josh. -Te tiszta hülye vagy! -mondta. Azért fájt hogy ilyeneket mondott és már nem nagyon nyugtatott az hogy illegális szerek hatása alatt van. Mégis csak álltam és reménykedtem hogy ez nem amolyan "ha iszok ami a szívemen az a számon" dolog.
-Szerintem te nem hiszel nekem. -mondta a szemembe nézve. Üveges volt a tekintete.-Akkor mondom a neveket bár nem sokra emlékszek: Medison, Klara, Cintia, Emily, és képzeld még Jessica is.-mosolygott-Vele is megcsaltalak. És te észre se vetted. -monda majd egy nagy levegőt vett.- Milyen jó színész lennék. -tette büszkén mellkasára a kezét. Én már konkrétan rosszul voltam e név hallatán. Robra néztem hátha mondd valami olyat hogy ne viccelődj haver, vagy ilyet ne mondj, de nem. Ránéztem és csak megbánó arcot láttam. Szóval tud mindent és mindent igaz. Sokkolt.
-Rob, mond hogy ez..ez nem igaz. -néztem reménykedve Robra és már a sírás határán voltam. Rob nem válaszolt csak bámulta a földet. 11 hónap boldogság ami igazából csak tévhit. Mindvégig megcsalt. Ezer és egy gondolat futott végig az agyamon pillanatok alatt. Josh kidőlve a kanapén, én lefagyva álltam Rob mellett. Olyan csend lett a szobába hogy csak Josh szuszogását és az én könnycseppjeim landolását lehetett hallani a padlón.
A wc-t magamra zártam és bámultam a tükröt. Miért velem történik? Annyi meg annyi ember van akinek az eddigi egész élete boldog és nem érte ennyi szörnyűség. De a legrosszabb az egészbe hogy megmondták..megmondták a barátaim és a családom is, én meg naív hülye gyerek módjára nem hallgattam rájuk és mindig megbocsájtottam neki. Anya nem ilyen gyereket akart volna. Mindig is azt akartam hogy büszke legyen rám és most tessék. Szegény forog a sírjába. Rosszul voltam magamtól. A csapra támaszkodva néztem magam elé a tükörbe és nem láttam mást mint egy rakás szerencsétlenséget. 18 évesen életem leghosszabb kapcsolata hazugságból állt.
-Gratulálok Elizabeth Ross! Sokra vitted, mondhatom.-mondta a lelkiismeretem. -Olyan szépen csillog a csap szélén az a gillette penge. Mire vársz? Mi? Még több fájdalmat akarsz okozni apádnak? Tedd meg hogy végre boldog legyél te is és ő is. -ösztönzött egy hang.
Találkozni akartam anyával, elakartam tűnni, felakartam adni és erre nincs is jobb mód. Mivel nem akarok apáca lenni megfogtam a pengét. Remegő kezemben még jobban csillogott.
-Eliza! Eliza jól vagy? -hallottam meg Rob hangját. Rángatta a zárt ajtót. -Engedj be! Eliza! -mondta hangosabban. Addig rángatta az ajtót míg végül a zár feladta. Én is fel akartam adni. Pengét a csuklómhoz szorítottam és már húzni akartam mikor az ajtó kinyílt. Rob ijedten nézett rám. Hála Josh nagy fürdőjének, elég messze voltam tőle hogy ne tudjon megállítani. Na de biztos hogy ezt akarom? Itt akarom hagyni a barátaimat és a családom? Két választás volt, vagy meghúzom a pengét vagy eldobom. Ha elég mélyen húzom meg talán el is érem célom. De mi a célom? 18 évesen feladni?
-Tedd azt le!-lépett közelebb Rob, mire jobban rászorítottam az éles tárgyat a csuklómra. Csak egy húzás.
-Na mi van ezt se tudod megcsinálni? -hallottam meg a fejemben az ösztökélő hangot melyet már egyre jobban utáltam. Nem tudtam mit tegyek. De nem is dönthettem. Nem tudtam megtenni. Vagy az éhségtől vagy a szomorúságtól és sokktól ami nemrég ért, de a penge a földön landolt, ahogy én is eszmélet vesztve. Nem úsztam vérben és nem haltam meg, mert nem volt lehetőségem. Bár csak a képzeletemben, de úgy tartottam hogy ez egy jel. Anyától. Nem akarta hogy meghaljak. A valóság persze valószínűleg messze állt ettől, de jó volt ezt annak betudni.
-Ti meg mit csináltok? Mi folyik itt? -kiabált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése